A csapdák, melyeket bár mindenki elkerülne

2014. december 6.

Amennyiben sikerül remisszióba hozni a betegséget, nagyon könnyű összetéveszteni a tünetmentességet a gyógyulással, ez azonban egy csapda – hívta fel a figyelmet dr. B Kovács Judit, a Heim Pál Gyermekkórház Gasztroenterológiai Osztályának főorvosa.

Különösen a serdülőkorú érintettek – akik már önkiszolgálók az élet több területén – gondolhatják azt, hogy már meggyógyultak és nincs szükségük a továbbiakban gyógyszerekre – folytatta a szakértő. Amennyiben a terápia felfüggesztése nem derül ki időben, bekövetkeznek a visszaesések.
“Megdöbbentő adatokat lehet olvasni a szakirodalomban arról, hogy a gyerek-, illetve serdülőkorú érintettek hány százaléka nem követi az orvosi tanácsokat. A páciensek, illetve családjaik bemondására kell hagyatkoznunk annak megítélésében, hogy vajon szedi-e betegünk a gyógyszerét. Van olyan hatóanyag, amelynek szintjét vérből, laboratóriumi eljárással mérni lehetne, és így pontos és biztos képet kaphatnánk pácienseink terápiahűségéről, ám erre sajnos többnyire nincs lehetőség a mindennapi ellátásban” – mondta a főorvosnő.

A másik nagy veszélt az alternatív gyógymódok igénybevétele jelenti
“Szintén megdöbbentően nagy arányban fordulnak a teljes gyógyulás reményével nem bizonyítékokon alapuló módszerekhez a betegséggel élő gyermekek – illetve családjaik. Messzire vezet, hogy vajon miért van ilyen nagy igény ezekre a módszerekre, de talán egy lényeges ok, hogy mi, hagyományos orvoslást folytató szakemberek nem ígérjük meg betegeinknek, hogy három hét alatt meggyógyítjuk betegségüket, ellenben a kuruzsló pontosan ezt teszi. Mire a delikvens kiábrándul, minden pénzét otthagyta. Amennyiben az IBD-vel élő emberek ártalmatlan módszereket alkalmaznak a bizonyítottan hatásos módszerek mellett, nincs nagy baj, de amikor a valódi kezelés helyett veszik be az un. természetgyógyászok által javasolt csodaszereket, az valóban tragédia. Kérem a szülőket az első vizitek alkalmával, hogy ne dőljenek be minden reklámnak, amely gyógyulást ígér, és amennyiben valamit mégis ki szeretnének próbálni, arról tájékoztassanak. Kétségbeesésükben az emberek könnyebben belemennek olyan helyzetekbe, amikbe nem kellene, hiszen ilyenkor kevésbé a racionalitás, mint az érzelmek: a szorongás, a félelem irányítja az embert. Különösen nehéz ez egy olyan kórkép esetében, ahol az orvos nem tud teljes gyógyulást ígérni.”