“Akár 100 évig!”

A gyulladásos bélbetegségekről (angolul inflammatory bowel disease, rövidítve: IBD) alkotott legújabb tudományos ismeretekről szóló előadás és a családias beszélgetés tökéletes egyvelege valósult meg a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikán dr. Veres Gábor docens úr irányításával. Szóba került a betegség eredete, az elérhető terápiás módszerek, és megismertük az általában ajánlott diéta alapelveit is.

Lisztérzékenység már kétezer évvel ezelőtt is volt, a Crohn-betegséget azonban 1932-ben írta le először Bernard Crohn két kollégájával egy New York-i kórházban. Igaz, egy bizonyos dr. Leszniovszki Lengyelországban már harminc évvel korábban felfedezte a klinikai képet, de – van ilyen – az ő szavát még nem kellő súllyal kezelte a tudományos világ – mesélte a jelenlévőknek dr. Veres Gábor.

A mai modern terápiás lehetőségeknek köszönhetően a Crohn-betegségben szenvedő emberek ma már ugyanolyan hosszú életre számíthatnak, mint az egészségesek.

A betegség leírásával egy időben kezdődtek el a találgatások, amelyek sajnos a mai napig nem értek kielégítő módon végükre: vajon mi okozza a gyulladásos bélbetegségeket?

Először azt gondolták, hogy az akkoriban felfedezett hűtőszekrény a ludas, ugyanis kimutattak egy kórokozót, amely túlélte a hűtést, de ez az ötlet nem igazolódott, ahogyan a későbbi, más baktériumra való gyanakodás is tévesnek bizonyult.

Magyarországon Veres Gábor és munkatársai 2007 óta regisztrálnak minden, gyulladásos bélbetegséggel diagnosztizált gyereket, ráadásul Veszprém megyében a világon egyedülálló módon 1977 óta szintén számon tartják valamennyi páciensüket az orvosok. Ennek megfelelően a szakemberek tudják: míg a ’70-es ’80-as években háromévente fedeztek fel egy érintett gyermeket, az utóbbi időben évente 200 új kis pácienst találnak. Ha egy betegség előfordulási gyakorisága ilyen iramban nő, ott kialakulásának okai között mindenképpen valamilyen környezeti tényezőt kell keresni – vonta le a következtetést Veres Gábor. Pusztán genetikai háttérrel emberöltőkre van szükség, míg ilyen szinten elterjed egy kór, az öröklődés önmagában nem indokolhat ilyen gyors növekedést. Fontos tudni arról, hogy az epigenetika révén a környezet is hat a génekre, tehát még ebben a vontakozásban sem hanyagolható el a genetika!

Akkor tehát mitől van ez a betegség?

A klubrendezvényen együtt találgattuk a környezeti okokat. Elsőként merült fel a stressz, amely a klub szakmai mentora szerint valóban súlyosbíthatja a betegséget – az érettségi környékén Veres Gáborék meg is figyelték megmérettetésre készülő pácienseik körében az állapot rosszabbodást – de gondoljunk csak bele: 2 millió gyerekből legalább félmillió stresszes életet él, ez a tényező önmagában nem tehető felelőssé az IBD-ért.

Civilizációs betegség? – tették fel a kérdést a hallgatóság sorából.

Tény, hogy a fejlettebb országokban gyakoribb az IBD, Kínában most kezd terjedni, Afrikában ellenben nem ismerik ezt a betegséget, annak ellenére, hogy Afrikából származó emberekben kialakulhat – ha máshol élnek. Iparilag minél fejlettebb egy ország, annál gyakoribbak a gyulladásos betegségek. Ezen a ponton felmerült a féreg-kezelés kérdése, de Veres Gábor kiábrándította a módszer szimpatizánsait: sehol a világon nem bizonyították hatásosságát, sőt, a Gyermekklinikán is kipróbálták úgy 10 évvel ezelőtt, mikor egy szülő megrendelte a férget Németországból, de nem jártak sikerrel.

Valaki a klubtagok közül úgy fogalmazott: az immunrendszer hibája okozhatja az IBD-t, és ez az állítás is igaz, csak nem az okot, hanem a betegség típusát jelöli: a gyulladásos bélbetegségek autoimmun kórképnek számítanak, amelyekben a beteg immunrendszere “azt hiszi”, hogy meg kell támadni a saját bélrendszert.

Összegezve az elhangzottakat, Veres Gábor megállapította: a tudomány mai állása szerint annyit tudunk, hogy az IBD kialakulásában szerepet játszik a genetikai hajlam, amely fogékonnyá tesz, a bélflóra összetételének megváltozása, a stressz, amely súlyosbítja a tüneteket, de a lényeg valószínűleg a táplálkozásban keresendő – az iparilag fejlett országokban valami olyan anyagot viszünk be szervezetünkbe, ami krónikus gyulladást okozhat a bélrendszerben. Ezt a feltételezést igazolja a kizárólagos táplálás kezelés sikere, melyről szintén az első klubrendezvényen esett részletesebben szó, mi pedig cikksorozatunk következő részében foglalkozunk vele.