Ismerjük is meg nem is

Dr. Nemes Éva, a Debreceni Egyetem Gyermekgyógyászati Intézet docense a gyulladásos bélbetegségek eredetét és egyik kezelési lehetőségét mutatta be a Ne Gyulladj Be Klubrendezvényen. Ismét bővült a tudásunk.

A gyulladásos bélbetegségeket röviden IBD-ként emlegetjük, ami a betegség angol nevének – Inflammatory Bowel Disease – rövidítése. Az IBD gyakorlatilag a gyomor és bélrendszer krónikus gyulladását jelenti. Ahhoz, hogy a szervezetben kialakuljon egy ilyen kórkép, először is szükséges a genetikai fogékonyság az adott betegségre, ám ez önmagában nem elegendő. Kellenek bizonyos környezeti tényezők is a bél immunrendszerének kóros reakciójához.

Az IBD ismeretlen eredetű betegségeket takar, nem tudjuk pontosan, mitől alakulnak ki, azonban az orvostudomány nem is áll teljesen tanácstalanul a probléma előtt. Az eddig megszerzett információk alapján dolgozták ki azokat a terápiákat, amelyekkel napjainkban kezelik a Crohn-betegséget és a colitis ulcerosát. Jelenleg azt gondolják, hogy mindkét kórkép több ok együttállása nyomán keletkezik.

Az IBD kialakulását elősegítő tényezők

A betegek bélrendszerében fellépő, kóros immunválasz a bélben lévő kórokozók ellen irányul. Hangsúlyozva, hogy ezek a tényezők nem önmagukban váltják ki a betegséget, Nemes Éva elmondta, hogy a normális bélflóra kialakulásának szempontjából nagy jelentőséggel bírnak a születéskori tényezők is. Nem mindegy a szülés módja – hogy császármetszéssel, steril környezetből emelik ki a babát, vagy természetes módon találkozik a hüvelyben lévő baktériumokkal „útközben”. Az újszülött táplálásának is jelentőséget tulajdonítanak: optimális, ha a csecsemő 6 hónapos koráig kizárólag anyatejen él, mert a tápszeres babáknál másként alakul ki a bélflóra. A kisgyermekkorban adott gyógyszerek, antibiotikumok is a betegség kialakulása felé mozdíthatják a mérleget. A kockázati tényezők közé tartozik továbbá a passzív dohányzás, az egészségtelen táplálkozás (de hogy pontosan ez mit jelent, azt még nem tudjuk), bizonyos megelőző műtétek, és a pszichés stressz. A betegség akkor alakul ki, ha a felsorolt faktorok – és/vagy egyéb tényezők – együttesen állnak fenn genetikai fogékonyság esetén.

A világon kb. 5 millió érintett él, Magyarországon úgy 40 ezer emberről tudjuk, hogy IBD-s. A betegségek bármely életkorban jelentkezhetnek. Az összes kórkép mintegy 25-30 %-a gyermekkorban kezdődik. Bár az életkori csúcs serdülőkorban észlelhető, 5 éves kor alatti előfordulást is észlelnek az orvosok.

Crohn-betegség vs. colitis ulcerosa

A gyulladásos bélbetegségek aránya gyerekkorban a Crohn-betegség javára dől el, felnőttkorban ez régebben fordítva alakult, de egyre inkább a Crohn-betegség lesz gyakoribb 18 év felett is.

A Crohn-betegség az egész gyomor-bélrendszert érinti, a szájüregtől kezdve a nyelőcsőben, a gyomorban, a vékonybélben, a vastagbélben, bárhol okozhat tüneteket.

A colitis ulcerosa kizárólag a vastagbelet támadja meg – annak megfelelően, hogy milyen hosszan, a betegség különböző típusait különböztetjük meg. A legsúlyosabb formában a teljes vastagbél érintett.

Amennyiben csak a gyomor-bélrendszer alsó szakaszán alakul ki a krónikus gyulladás –ilyenkor általában colitis ulcerosáról van szó – leginkább hasmenés, véres széklet, hívja fel a figyelmet a betegségre.

Crohn-betegségben inkább hasi fájdalom a jellemző, valamint általános tünetek megjelenése, úgymint fáradság, vérszegénység, és egyéb, bélen kívüli gyulladások. A kór megtámadhatja az ízületeket, a szemet, a bőrt, az epe utat és a májat is. Előfordul, hogy ezek a jelek megelőzik a gyomor-bélrendszeri tüneteket.

Mit miért tesznek az orvosok a tünetek észlelése után?

Ha a jelek alapján felmerül az IBD gyanúja, mindenekelőtt székletvizsgálattal ki kell zárni a különböző bélfertőzéseket, amelyek hasonló tüneteket okoznak, ám teljesen más terápiát igényelnek – mondta Nemes Éva.

Ha nem kórokozó, ill. fertőzés áll a gondok hátterében, különböző laboratóriumi vizsgálatok és egyéb általános vizsgálatok következnek az orvosi protokollban, amelyek főként a betegség aktivitásáról adnak felvilágosítást. A képalkotó vizsgálatok (CT, MR), az endoszkópia valamint a szövettani vizsgálatok megmutatják, hogy valóban Crohn-betegségről, illetve colitis ulcerosáról van-e szó (Az esetek kb. 5%-ban még a legprofibb centrumban sem tudják megmondani egy kizárólag vastabél éritnettséggel járó esetről, hogy Crohn-betegség vagy colitis ulcerosa. Ezt IBD-U-nak hívják.) Az endoszkópia és a kapszula endoszkópia (amire akkor van szükség, ha a vékonybélben van a gyulladás, mert ez a középső vékonybél szakasz nem áttekinthető az alsó és a felső tükrözéssel) a gyulladás pontos helyének és mértékének megállapításában segít.

A képalkotó eljárásokat és az endoszkópiát időszakonként ismételni kell, mert az orvos az utánkövetéssel tudja eldönteni, hogy aktuálisan milyen személyre szabott kezelésre van szüksége az IBD-vel élő gyermeknek.

A jó állapot általában elérhető és fenntartható

Az IBD kezelésének célja a jó, tünetmentes állapot (remisszió) elérése és minél hosszasabb fenntartása. Mind a Crohn-betegség, mind a colitis ulcerosa hullámzó lefolyású krónikus kórképek, ami azt jelenti, hogy a nyugalmas időszakokat fellángolások szakítják meg előbb-utóbb még a megfelelő kezelés ellenére is. A napjainkban alkalmazott gyógyszerek egyik része a nyugalmi állapot elérésére, másik része annak fenntartására alkalmazható, és van olyan terápia is, amely mindkét cél elérése érdekében bevethető.

A betegség aktivitásától függ, hogy az orvos mit-, és milyen dózisban ajánl – a személyre szabott kezelés kialakításakor a mellékhatásokat is mindig figyelembe kell venni – hangsúlyozta Nemes Éva. Az eszköztár aránylag gazdag, így egy klubtalálkozón ezek közül leginkább csak egy terápia bemutatására van lehetőség. Nemes Éva a nutritív terápiáról beszélt ezúttal bővebben, melyről cikksorozatunk második részében számolunk be.