Fő a természetesség

Egy krónikus betegség, nemcsak testi, hanem lelki teherrel is jár az érintett és családja számára. Pláne, ha gyermekünkről van szó, tudni szeretnénk, hogy mi játszódhat le a lelkében és milyen viselkedéssel segíthetünk neki a leginkább a teljes, vidám és kiegyensúlyozott élet eléréséhez. Kőműves Zsuzsanna klinikai szakpszichológus segít eligazodni.

Ha valaki felnőttként beteg lesz – még ha csak egy-két napos nátháról is van szó – átmenetileg megváltozik a viselkedése: nyűgösebb érzékenyebb, a gondoskodást jobban igénylővé válik. Ennek megfelelően változik a környezetében lévő emberek viszonyulása is, gondoskodóbbak, segítőkészebbek lesznek vele szemben, teát főznek, stb. Ilyenkor olyan tevékenységekben is segítséget kér és kap az ember, amelyeket egyébként önállóan is el tud végezni. Ez egy helyén való átmeneti regresszió – vagyis visszalépés egy korábbi viselkedés szintre – ami a nátha múlásával mindkét részről – a környezet és a gyógyult beteg részéről is – megszűnik.

Ha krónikus betegségről van szó akkor ez a regresszió elhúzódhat, vagy a betegség lefolyásától függően rögzülhet mindkét félben. Ha krónikus beteg egy gyermek, a betegség a személyiségfejlődésére több szinten is hatással lehet, pl. a saját testhez való viszonyra, az önállósodás ütemére, a kortárscsoporttal való kapcsolatra és ezek következtében az Én-képre. Nagyon fontos, hogy krónikus beteg gyermeknél, amennyire a betegség típusa ezt megengedi, a fejlődési szakaszokhoz tartozó tevékenységeket, “jogokat”, és az életkorhoz tartozó elvárásokat a “természetes “ módhoz minél jobban közelítve biztosítsuk a számára – hangsúlyozta Kőműves Zsuzsanna. A késleltetett közösségbe menetel indokolt lehet, de az is fontos, hogy ennek ellenére biztosítsuk számára a gyerekközösségekben történő részvételt (játszóház, gyerekrendezvények stb.), támogassuk önállóságát, pl. azzal, hogy egyedül öltözik, maga végzi a testápolást, később iskolai ügyeit is egyedül intézi, stb. Az aggódó, esetleg bűntudattal (mely indokolatlan!) is küzdő szülő legjobb szándéka ellenére is hajlamos a túlféltésre, és akaratlanul is elszigeteli gyermekét vagy túl erős kontrollt alkalmaz. Nagyon jót tesznek a krónikus betegséggel élő gyermekek lelkének az élménytáborok, pl. a Bátortáborban zajló foglalkozások – zárta a gondolatot a szakember.